Ilyen volt a 14. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábor
Szerző: Nagy Veronika
Fotó: Makó Barbara
Budapest – 2025. június 29. és július 5. között rendezték meg a 14. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábort az ELTE Vezér úti Kollégiumában. A Szívvel-Lélekkel Alapítvány idei képzésén is középiskolások tanulták meg a táborvezetés fortélyait, trénerük Koknya Dorottya volt. A képzést a 24. KÖSZI Nyomkereső detektívtábor Mini turnusával párhuzamosan tartották, így a fiatalok az elmélet mellett a gyakorlatban is bepillanthattak a tábor szervezésébe, lebonyolításába.
Vasárnap délután elfoglaltuk a kollégiumban a szobáinkat, majd egy közös csapatépítés után részt vehettünk az első vezetői megbeszélésünkön, ami hatalmas élmény volt számomra, hiszen annyi év táborozás után végre megláthattuk, hogy a vezetők hogyan készülnek fel a következő tábori napokra, hogyan oldják meg a felmerülő problémákat, és nem utolsó sorban, hogy mennyire komoly, és összetett feladat is ez. Miután a következő nap összes programját átbeszéltük, egy jó kedélyű beszélgetéssel zártuk az estét.
Másnap reggel, hétfőn, hatalmas lelkesedéssel és izgatottsággal keltünk. Egészen korán, már nyolc óra előtt megérkeztek az első gyerekek, akikkel bele is vetettük magunkat a játékba. Mindenféle játék közül lehetett választani… Volt úgynevezett „névmegjegyzős” játék, ahol egymás neveit tanulhattuk meg, és gyakorolhattuk, lehetett színezni, társasosni, és az udvaron focizni vagy tollasozni. Miután az összes gyerek a helyszínre ért, közösen megtartottuk az első Megállót, ahol pár dal eléneklése után elhangzott a tanmese, ami az aznapi kiscsoportos beszélgetés, a Kupaktanács témája is volt.
Mi, ifiképzősök a délelőtt további részét a képzésen töltöttük, ahol Dorkával az előző év tananyagát elevenítettük fel, és egészítettük ki. A tananyag sokfajta témából állt össze, mint például, hogy hogyan legyünk jó vezetők, a csapatmunka elsajátítása, konfliktuskezelés.
Ez idő alatt a gyerekek megismerték a tábor rejtvényének szereplőit.
Délután, ebéd után a Laza Zónában és a Gyorsítósávban játszottunk a gyerekekkel a nagy programig, ami hétfőn a Vadnyugati ramazuri névre hallgatott. Ennek végeztével a napunk a tábor témájához kapcsolódó, vadnyugati hangulatú mese nézésével zárult.
A kedd délelőtt megint képzéssel indult, ahol folytattuk a tananyag felelevenítését, majd egyre inkább a táborvezetés gyakorlatiasabb részeire eveztünk, illetve megkaptuk a hospitálási naplóinkat is, ahova két programról, amire a hét során különös figyelmet fordítottunk, kellett adott kérdések alapján egybefüggő mondatokban válaszolni, és a hét végén ez által is lettünk a trénerünk által értékelve.
A nap folyamán én a már korábban említett nagy programon hospitáltam, ahol a gyerekek csapatokba verődve a gyanúsított szereplőket hallgathatták ki. Egy szuper csapathoz kerültem, akik annak ellenére, hogy csak két napja ismerték egymást, szuperül dolgoztak együtt.
Miután a kihallgatás a végére ért, a gyerekek a Sheriff Showdown című programon voltak, míg én elkezdtem írni a hospitálási naplót.
A gyerekek elmenetele után nekünk megvolt a szokásos délutáni képzésünk, majd csapatépítés gyanánt közösen játszottunk a vezetőkkel.
A szerda minden évben számomra a legizgalmasabb napnak ígérkezik, hisz ilyenkor szoktunk elmenni a gyerekekkel egy parkos területre valahol Budapesten belül, ahol nekik több állomáson kell csapatokba oszolva rejtvényeket megfejteniük ahhoz, hogy egyik helyszínről a következő rejtvény helyszínére mehessünk. Így történt ez idén is a Városligetben, ahol a gyerekekkel négy állomást jártunk be, majd megebédeltünk a Néprajzi Múzeum éttermében, és utána mentünk is tovább a nagy játszótérre, ahol a gyerekekkel kb. 3 órát játszottunk.
A hosszas játszás után, bár fáradtan, de mégis lelkesen, utunkat vettük a kollégium felé .
Csütörtökön én részt vettem a második hospitálós programomon, ami az aznapi Kupaktanács volt. Megfigyelhettem hogy a gyerekek mennyire is tudtak figyelni a reggeli tanmesére, hisz a Kupaktanács egy része mindig arról szól, hogy a tanmesék tanulságairól beszélgetünk velük. Hihetetlen hogy igazából kinek mit ad egy ilyen mese, és nagyon boldog voltam, amikor a picik ezt meg is osztották egymással.
A nap a gyerekek számára a szokásos kerékvágásban ment tovább, a mi feladatunk pedig a naplón kidolgozása volt.
A pénteki nap elérkeztével nekünk, ifiképzősöknek a legfontosabb tábori nap jött el, mivel ekkora kellett megírni a hospitálási naplónkat, amit trénerünk még aznap átolvasott, kiértékelt, majd a délután folyamán mindenkivel négyszemközt összegezte az elmúlt két év tanulságait, és a jövőbeli táborvezetésről beszélgetett. Szerencsére nekem ez egy teljesen pozitív élmény volt, nagyon jól esett ennyi támogatást, és elismerést kapni az eddig végzett munkámért, és egy biztonságos közegben akármirôl beszélni.
A péntek nem csak a napló miatt volt izgalmas, hanem mert este nekünk, másodéveseknek kellett egy programot szerveznünk a vezetőknek, hogy a programszervezést gyakoroljuk, és bizonyítsunk is. Mi egy több blokkból álló, pár órás programot szerveztünk, ahol tejszínhabevéstől kezdve zenefelismerésen át, egészen az Activity-ig mindenféle feladat volt.
Az este szuperül sikerült, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és (talán) még a vezetők is élvezték. 🙂
Lezárás-, és búcsúzásképp az egész hét végére közösen énekeltünk egy pár darab nosztalgikus éneket, majd elkezdtünk rendet rakni, mert szombaton már korán végleg el kellett hagyni a kollégium épületét.
Minden ifiképzős nevében mondhatom szerintem, hogy sosem fogjuk elfelejteni ezt az egy-egy hetet, és mindig örömmel fogunk visszagondolni rájuk. Nagyon hálásak vagyunk minden vezetőnek, trénernek, és a gyerkőcöknek is, hisz sokkal több dolgot tanítottak nekünk a táborvezetéssel kapcsolatban, mint ők azt gondolnák.
***
A KÖSZI Egyesület önkéntesei számára szervezett Táborvezetők akcióban! képzéssorozat a Szívvel-Lélekkel Alapítvány jóvoltából került megrendezésre a KÖSZI Egyesülettel együttműködésével.
